Nos van ez a dolog velem meg a lángossal... egyszerűen imádom a sajtos-tejfölös lángost, és a strandon kapni a legfinomabbat belőle, de tényleg :) Amióta nem eszem állati tejfölt meg sajtot, űr tátong a kis lelkemben. Na jó nem, de tényleg hiányzott, és oooooooolyan eszméletlenül jól esett újra enni növényi verzióban, hogy gondoltam megosztom e "csodát" a hasonszőrűekkel.
Alaprecept:
- 0.5 kg liszt
- 2 kk. só
- 1 bögre víz
- fél deci langyos növényi tej
- 1 kk. cukor
- 1 kocka élesztő
- olaj a sütéshez
A langyos növényi tejben keverj el egy kávéskanálnyi cukrot és morzsold bele az élesztőt. Amíg felfut, egy nagyobb edénybe mérd ki a lisztet, sót, mehet bele a víz fele és kezdd el keverni. Kézzel, vagy géppel is csinálhatod, a vizet lassan adagold hozzá és közben dagaszd a másik kezeddel (vagy a géppel), és add hozzá az élesztőt. Ha már elválik az edény falától, akkor jó a tészta. Takard le és meleg helyen keleszd fél órát. Olajos kézzel szoktam átgyúrni pihi után, a pultot is picit beolajozom, és akkor semmi semmihez nem ragad. Átgyúrom és kis gombócokat formázok belőle, nagyjából akkorákat, mint egy fél zsemle. Kisebbeket, vagy nagyobbakat is gyurmázhatsz, én a "közepes" méretű lángost szeretem, ami kisebb mint a tányér, de van olyan ismerősöm, aki úgy szereti ha hatalmas és lelóg a tányérról, a nagyikám testvére viszont mindig kis tenyérnyieket csinál. Mindnek megvan a varázsa. Miután kigombócoltam, a pulton hagyom, letakarom konyharuhával, és még egy 20 percig hagyom pihenni a tésztát. Ne rakd őket szorosan egymás mellé, mert megnőnek és összeragadnak. Van aki előre megformázza és felsorakoztatja őket, én közvetlenül azelőtt szoktam csak, hogy bekerül a forró olajba. Nagyjából oldalanként 2 percig sütöm és már kész is.
Tipp: A növényi tejet el is hagyhatod, vízben is felfut ám az élesztő. Ja és porélesztővel is működik a dolog, csak én jobban szeretem a "nyerset".
Így nézett ki pucéran:
A klasszikus sajtos-tejfölös kombót Dr. Oetker növényi tejföllel és Violife reszelt sajttal értem el, de szoktam otthon tejfölt készíteni kesudióból vagy napraforgó magból, csak hát annak nincs az a strandos feelingje. Ja, olajon dinszteltem egy kis fokhagymát és kentem alá természetesen.
Így nézett ki:
Ja és szabadalmaztatom a parasztlángost :D Van ugye a zsíros kenyér lila hagymával, ami sose fog kimenni a divatból, mert alap, klasszikus, és zseniális. És tudjátok mi a durva? Hogy létezik vegán verzióban is. A kenyér ugye alapból vegán, mert a són, a liszten, meg a vízen kívül más nem kell hozzá - max. élesztő ha nem használsz kovászt - a lila hagymát nem kell magyarázni, és létezik (amúgy tök régóta) növényi pecsenyezsír. Amúgy nem is olyan extravagáns dolog, otthon is meg tudod csinálni, kókuszzsíron sütsz hagymát, meg amihez még van kedved, befűszerezed ízlés szerint és homogénre turmixolod, aztán kihűtöd (a kókuszzsír megszilárdul a hűtőben). Ha nem bánod ha szottyos, sima napraforgóolajat is használhatsz. De van bolti is, ami tök fincsi, csak nem veszek ha nem muszáj, mert pálmazsír van benne. Na szóval fogtam a lángoskát, megkentem növényi zsírral és vagdostam rá lila hagymát. Családilag imádtuk.
Ő volt az:
Még mindig nem tudok szépen beállított, mutatós ételfotókat készíteni, viszont finomakat sütni igen. haha
